Interjú Langer Soma és Horváth Dániel színművészekkel,

akik az Egy csók és más semmi című előadásunkban láthatóak Dr. Sándor szerepében.

Mindketten első alkalommal léptetek be a Vidám Színpad kapuján. Milyen érzés volt, amikor felkértek benneteket Dr. Sándor szerepére?

Soma: Mindig jó érzés, ha egy szerep kapcsán rád gondolnak. Nyilván még jobb, ha ez a felkérés egy olyan nagy múltra visszatekintő helyről érkezik, mint a Vidám Színpad.

Dani: Engem teljesen váratlanul ért a felkérés! Nagyon örültem, hogy rám gondoltak, kifejezetten kedvelem az ehhez hasonló műfajokat!

Zenés műfajban láthat benneteket az Operettszínház közönsége. Milyen darabokban játszotok és melyik áll legközelebb a szívetekhez?

Soma: Sok szívemnek kedves darabot játszom az Operettszínházban. Legutóbb közös bemutatónk volt Danival, Offenbach Kékszakállja. A darabot rendezőként Székely Kriszta jegyzi, aki a Katona József Színházból érkezett hozzánk. Kriszta egy teljesen új világot teremtett az operett műfaján belül, amiről azt gondolom, hogy egy fiatalabb generációt is bevonz majd, de a törzsközönséget is elvarázsolja. Fontos mérföldkőnek érzem az életemben.

Dani: Így igaz. Én például látható vagyok a Szegény Dzsoni és Árnika “Dzsonijaként”, a Rómeó és Júlia “Tybaltjaként”, az Elfújta a szélben Ashley-ként, valamint játszom még az Isten pénzében Fredet, A Notre Dame-i toronyőrben Jehan-t, a Lady Budapestben Pétert és Elfogott forradalmárt, az Ének az esőben című produkcióban pedig az Énekes szerepét alakíthatom. Játszuk még az Átriumban az egyik kedvencemet a Nők az idegösszeomlás szélén-t, amiben Carlos-t formálom meg.

Hogy kerültetek erre a pályára?

Soma: Nagyszüleim 45 évig voltak az Operettszínház tagjai. Mondhatni, hogy ott nőttem fel, így nem volt nagy kérdés, hogy mivel szeretnék foglalkozni. A véletlen úgy hozta, hogy 1995-ben a veszprémi Petőfi Színház színi stúdiósa lettem.

Dani: Én mindig is kedveltem a színházat, gyerekként is próbálkoztam színpadra kerülni!

Engem 8 éves koromban ragadott magával a musical világa Miskolcon. Azóta törekszem minél többet színpadon lenni! 2014-ben jelentkeztem a Színház- és Filmművészeti Egyetem – zenés színész szakra -, ahol harmad rostáztam, de nem vettek fel végül. De felvételt nyertem a MÁV Pesti Broadway Stúdióba, amit 2017 júliusában fejeztem be, és közben már lehetőséget kaptam, hogy bizonyítsam, a helyem itt van!

Kik voltak azok a tanárok, mesterek, akiknek a legtöbbet köszönhettek a tanulás időszakában?

Dani: Rengeteg embert sorolhatnék fel, akik sokat segítettek nekem, és hálás vagyok ezért. Köztük van Máhr Ágnes, Szabó Szilvia, Falusi Mariann, Szádeczki Mariann, Somogyi Szilárd és főleg Kerényi Miklós Gábor.

Soma: Én a Vándorfi László által vezetett veszprémi Petőfi Színházban kezdtem a pályám, ahol többek között az alázatot és a fegyelmet is megtanulhattam. 2001-ben Budapestre kerülve az Operettszínház stúdiósaként Földes Tamás és Szabó P. Szilveszter voltak a színészmesterség tanárjaim, akiknek rengeteget köszönhetek, mint ahogy énektanáraimnak, Kéringer Lászlónak és Póka Balázsnak.

Ha van szerepálmotok, akkor mi az?

Soma: Régen voltak, legtöbb szerencsére beteljesült. Ma már nincsenek, sokféle karaktert szeretek megformálni, hogy legyen változatosság és kihívás a pályámon, mert ez tölt el örömmel és ez visz előre.

Dani: Elsőre Mozartot, vagy a Halált mondanám az Elizabeth-ből, de nagy vágyam, hogy egyszer eljátszhassam Rogert is a Rent-ből. És természetesen minél többet, minél színesebben!

Van-e bármilyen élményetek a régi Vidám Színpadról, vagy annak egykori legendás művészeiről?

Soma: Szerencsére abba a generációba tartozom, akiknek azok a nevek, hogy Bodrogi Gyula, Csákányi László, Böröndi Tamás, Lorán Lenke, Nyertes Zsuzsa, Straub Dezső, hogy csak pár nevet említsek, még sokat mondanak a 80-as években a Vidám Színpados televízió közvetítéseiből. Akkoriban volt két csatorna, az egyiken biztos, hogy volt Straub Dezső. Jó, hogy itt lehetek.

Milyen a közös munka Straub Dezsővel?

Dani: Rendkívül türelmes, segítőkész, kiváló színész és rendező! Én minden percét élvezem, nagyon izgalmas pillanatok tudnak néha megszületni! Először dolgozunk együtt és nagyon remélem, hogy nem utoljára.

Soma: Dezső az elmúlt évtizedekben a magyar színházi világ „könnyed” műfajában minden jelentős szerepet eljátszott már, több száz játékfilm és színházi közvetítés köthető a nevéhez. Tőle csak tanulni lehet és köszönöm a lehetőséget.

Ketten játszotok egy szerepet. Ez segít, inspirál, vagy éppen nyomaszt benneteket?

Soma: Nyomaszt, mert Dani sokkal fiatalabb, mint én, de emellett inspirál, mert fel kell vennem vele a ritmust, és segít, mert Bóbis Laci húzós táncpróbái után van kire támaszkodni.

Dani: Azt, hogy nyomaszt, semmiképp sem mondanám! Épp ellenkezőleg. Az, hogy Somával “osztozunk” egy szerepen, engem rendkívül motivál! Két fej több mint egy! Úgy érzem mindent meg tudunk beszélni, hogy segítjük egymást!

Klasszikus zenés vígjáték. Miért nézzék meg a nézők?

Dani: Miért ne? Ha zenés és vígjáték is, akkor csak nyerhetünk! Ráadásul szerintem nagyon sokan ismerik a történetet! Mellesleg, zene nélkül is megállná a helyét, nagyon izgalmas jelenetek, fordulatok vannak! Engem például kikapcsol és ellazít, ami igazán rám fér manapság!

Miben más egy ilyen szerepet eljátszani, mint egy operett főhősét, vagy éppen egy musical alakját?

Soma: Én alapvetően karakterszínész vagyok. Operett főhős még nem voltam. Musical főszerepet játszom a mai napig, a Vámpírok bálja Krolock grófját. A hősszerelmes mindkét műfajban jelen van, de ez engem eddig elkerült. Nagyon örültem a felkérésnek, mert megint új oldalamról mutathatom meg magam.

Dani: Operettben még nem volt alkalmam igazán bemutatkozni. Én táncos komikusként szeretnék érvényesülni, ez egyáltalán nem áll távol tőlem! Dr. Sándor szerepe merőben más, mint amiket játszani szoktam. Három nagyobb jelenetünk van benne, mégis oly sok mondanivalója van.

Horváth Dániel az Egy csók és más semmi premierjén

Az életben hősszerelmes típusok vagytok?

Dani: Ezt így konkrétan nem állítanám magamról, de vannak rá helyzetek. Alapvetően romantikus, érzelmes és megértő vagyok, de ha valami nem tetszik, nem fogom magamban tartani a véleményemet. Úgy gondolom, ha két ember szereti egymást, nincs akadály, amit együtt ne tudnának leküzdeni

Soma: Szerintem mindenki hősszerelmes. Szerelmet vágyunk és hinni akarunk benne. Adott pillanatban nem számít semmi más, csak az érzés, amitől legyőzhetetlennek érezzük magunkat.

Már javában benne vagytok a próbafolyamatban. Milyen a Vidám csapatával dolgozni?

Soma: Milyen lenne? Vidám.

Milyen érzés volt, először belépni a színházterembe, ami egykor egy mozi volt, meglepődtetek?

Dani: Nem kérdés! Nem tudtam, hogy egy mozi egyik terme lett “átalakítva”. Nagyon tetszik a megoldása a színpadnak. Viszonylag gyakran járok moziba is, kb. havonta-kéthavonta egyszer, de még sose gondoltam bele, milyen lenne ott egy színházi előadás.

Soma: Számomra is klassz érzés volt. Gyerekkorom óta színház- és filmrajongó vagyok, most így a kettő összejöhetett, és tetszik, ahogy az előtérben a plakátok között sétálok: Tom Hanks, Meryl Streep, Langer Soma, Maja, a méhecske.

Ha zene, akkor milyen műfaj az, amit bármikor megnéznétek, vagy meghallgatnátok!

Soma: A munkám a zenével összefonódik, ritkán van körülöttem csend, így örülök a csendnek, de ha valamit hallgatok, az leginkább filmzene. John Williams, Ennio Morricone, Alan Silvestri, Hans Zimmer.

Dani: Szinte minden műfajjal barátságban állok, talán az opera áll tőlem a legtávolabb, de attól sem zárkózom el. Eleinte főleg a musical volt, ami magával ragadott. Az Országos Musical Kurzuson ismerkedtem meg Somogyi Szilárddal és Peller Károllyal, akik bevezettek az operett világába. Ott határoztam el magamban, hogy egyszer még táncos komikusként is színre lépek, ha kapok rá lehetőséget persze.

Operett-nagyhatalom vagyunk. Mit gondoltok, miért vagyunk ennyire jók benne? Mit tudunk, amit más nemzetek kevésbé?

Soma: Ha megnézel egy külföldi operettet, akkor egy zseniális, profi, kimért előadást látsz. Mi magyarok nem minden nap adjuk ugyanazt a centiről centire tökéletesen kidolgozott terméket, bennünk több a tűz, az ösztönösség, a szívünket és a lelkünket adjuk bele, ezért minden előadás egy kicsit más.

Klasszikus vígjáték főszereplői vagytok. Mitől ennyire szerethető ez a darab, mi a titka?

Soma: Attól, hogy őszinte. Az egész életünket magunk elé vont páncélokkal éljük. Hazudunk, megfelelünk, csak éppen nem élünk. Danival egy olyan karaktert formálunk meg az előadásban, ami megmutatja, hogy hogyan is kellene élnünk.

Mik a célok, tervek a jövőre nézve?

Dani: Szeretném minél több műfajban kipróbálni, megmutatni magam! Ha az ember igazán akar valamit, előbb-utóbb beérik a munka gyümölcse.

Soma: Én szeretnék nyitni a Holdon egy szabadtéri színpadot, ahol nincs meleg a jelmezemben, nem esek keresztül a bútoron, a kezembe úszik a kellék és nyugodtan játszhatok.

Langer Soma az Egy csók és más semmi előadásán

Ha választani kell operett, musical, vagy próza, és miért?

Soma: Operett, mert klasszikus, musical, mert trendi és próza, mert hiányzik.

Dani: Én is mindhármat választanám! Egyként imádom! Mindnek megvan a maga szépsége és mondanivalója akár szomorúságról, szerelemről és tragédiáról.

Ha egy mondatban kellene ajánlani a nézőknek, hogy miért nézzék meg veletek az Egy csók és más semmi zenés vígjátékot, mit mondanátok?

Dani: Könnyed és szórakoztató darab, mindenkinek ajánlanám, aki szeret feltöltődni és kikapcsolni néhány órára!

Soma: Legbelül mindannyian romantikusak vagyunk, ha beismerjük, ha nem. Egy szerelmi történet könnyed humorral fűszerezve lehet, hogy nem változtatja meg a világnézetünket, de eszünkbe juttatja, miért is szép az élet.

X