Két évvel ezelőtt ezen a napon adtad fel a harcot és maradtunk nélküled. Egy olyan időszakban, mikor a pandémia miatt megölelni sem tudtuk egymást, hogy enyhíthessük a fájdalmunkat. Egyesével kellett mindannyiunknak elfogadni és feldolgozni a hiányodat.
Eltelt azóta két év. A fájdalom nem múlt el, ott van minden pillanatban, mikor valamelyikünk felemleget téged. De kohéziós erővé váltál. Összekovácsolt minket a misszió, hogy a Vidám Színpad olyan színház legyen, ahová büszkén jön játszani esténként minden színész és ahonnan boldogabban távozik a néző, mint ahogy bejött.
Nehéz nélküled, de itt vagy velünk minden döntésünkben, minden nevetésben.
Megyünk tovább egymás kezét fogva – abban a biztos tudatban, hogy nagyon büszke vagy ránk.